Mély fájdalommal tudatjuk, hogy klubvezetőnk, Kapcsándi Ferenc 2026. január 27-én elhunyt.

Nia klubestro Francisko Kapcsándi  forpasis la 27-an de januaro 2026.

Kapcsándi Ferenc neve egyet jelentett a zalaegerszegi eszperantó mozgalommal, annak megteremtésével, elindításával, és haláláig történő vezetésével.

Diplomás eszperantó nyelvtanár, igazi legenda, a mindennapok hőse, karizmatikus személyiség. Közösségformáló szerepe elvitathatatlan.

Hadiárva, édesapja a második világháború harci cselekményei alatt vesztette életét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc zalaegerszegi eseményeinek résztvevője, szemtanúja.

1962 óta a zalaegerszegi eszperantó élet ismert alakja.

A zalaegerszegi Juna Koro Eszperantó Klub létrehozója, motorja, vezetője; a Zalaegerszegi Vasutas Eszperantó Szakcsoport elnöke.

Megalakulásától (1976-tól) a Magyar Eszperantó Szövetség Zala Megyei bizottságának elnöke, annak megszűnéséig.

Irányítása alatt több évtizeden át generációk nőttek fel, tanulták a nemzetközi nyelvet, kapcsolódtak be az eszperantó mozgalomba, vitték városunk jó hírét szerte a nagyvilágba, és tárt karokkal várták, hívták az eszperantistákat Zalaegerszegre bel- és külföldről egyaránt.

A város ifjúsági életében új színfolt jelent meg 1972-ben, a Juna Koro.

Ez a név eszperantista körökben egyet jelent Zalaegerszeggel és Kapcsándi Ferenccel. Személye összefogta a helyi eszperantó mozgalmat, és egy emberöltőn át vezette, irányította azt.

Részt vett a nemzetközi összefogásban elkészült vasúti eszperantó szakszótár létrehozásában, eszperantó nyelvű vasutas szaklapokban szakmai anyagokat publikált.

Lelkes lokálpatrióta. A helyi múzeumok, könyvtárak, levéltárak régi munkatársai személyes barátságban voltak vele. Ha az „eszperantó” szó felmerül egy beszélgetés, érdeklődés, előadás során, első kérdésük ez volt: Mi van a Ferivel? Széleskörű helytörténeti anyaggal rendelkezett a városról, a helyi vasúti dolgokról és a zalaegerszegi eszperantó mozgalom kialakulásáról, fejlődéséről, történetéről. Lakása valóságos kincsesbánya volt ilyen jellegű témák kutatói számára.

Mindig az eszperantó napszámosaként dolgozott. Ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. Munkatársai a háta mögött csak Eszperantó Ferinek hívták.

Klubtagok, polgármesterek, kormányok, pártok, politikai rendszerek jöttek-mentek, de minden péntek este a klubestek – Feri vezetésével – évtizedeken át maradtak. Több helyszínen (Ifjúsági és Úttörőház, Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthon, SZMK, VMK, Vasutas székház) és több működési formában (klub, ifjúsági klub, békeklub, egyesület, műhely) léteztett a klub, alkalmazkodva a változó körülményekhez, igényekhez, ami ezt a hosszú fennmaradást biztosította.

Itt nem csak nyelvet tanultak. Sőt, elsősorban nem azt. Emberséget, tiszteletet, életmódot, elfogadást, újfajta szemléletet, közösségi életet, lehetőséget. Életre szóló barátságok, házasságok köttettek (köztük egy nemzetközi eszperantó házasság is).

Mindennaposak voltak a kirándulások, részvétele a hazai és külföldi eszperantó találkozókon, rendezvényeken. Kongresszusok előkészítése, rendezvények szervezése, kiadványok megjelentetése, minőségi nyelvi, szakmai munka, kapcsolatok kiépítése, ápolása a városi társadalmi szervezetekkel, klubokkal, civil szerveződésekkel az élete természetes része volt.

Terjesztette a magyar irodalmat külföldi eszperantisták számára. Életet mentett (egy német eszperantista segítségével sikerült életmentő gyógyszert beszereznie a Vöröskeresztnél dolgozó egyik klubtagnak). Beszélgetési, nyelvgyakorlási, ismerkedési lehetőségeket biztosított a világ minden tájáról érkező eszperantistákkal. 

Kapcsolatépítési lehetőségek biztosított – akár üzletit is – szinte a világ bármely országába.

Segített megismerni egy másik ország, nemzet kultúráját, lakóinak életét, és bemutatni a zalaegerszegiekét – nem a turisták felszínességével. Lehetőséget nyújtott egy nemes eszme, egy világméretű cél – az eszperantó nemzetközi nyelv elterjedéséért – munkálkodni.

Több kiállítást szervezett a helyi kulturális intézményekben, bemutatva az eszperantó nyelvet, irodalmat, kultúrát, mozgalmat, annak helyi kötődéseit.

Cikkei, beszámolói rendszeresen megjelentek a városi és megyei újságokban.

1959-1960-ban Budapesten a MÁV Tisztképző Intézetben „nemzetközi nyelv” nyelvtanfolyamot szerveztek, melynek Kapcsándi Ferenc is résztvevője volt, majd a Magyar Eszperantó Szövetség tagja lett.

1962 őszén – szórólapokon, illetve a megyei napilapban – jövendő feleségével együtt eszperantó nyelvtanfolyam indítását hirdették meg a városban. A tanfolyamon a 15 vasutason kívül helyi tanulók is részt vettek. A sikeres tanfolyam után (1962 végén) megalakították a helyi Vasutas Eszperantó Szakcsoportot.

Az első tanulócsoport tagja volt a 14 éves, 8. osztályos Felső Pál is, aki 1966-ban már az Ifjúsági Világszervezet vezetőségi tagjaként működött a budapesti Világkongresszus idején. A későbbiekben ő szervezte a pécsi rádió eszperantó nyelvű adásait.

1972 februárjában egy maroknyi lelkes csapat az újonnan épült Ifjúsági és Úttörőházban megalakította a „Juna Koro” (Ifjú Szív) eszperantó klubot. A csoport munkájának köszönhetően – Kapcsándi Ferenc vezetésével – Zalaegerszegen és környékén hamarosan megnövekedett az eszperantisták száma. Néhány ismertebb név Feri fészekaljából: Dr. Hóbor Erzsébet jogász, volt helyettes államtitkár, a Zala megyei Közigazgatási Hivatal volt vezetője, Zalaegerszeg díszpolgára; Lendvay Csaba, a Nemzetközi Ifjúsági Eszperantó Szövetség (TEJO) elnöke majd főtitkára; Budai Tibor, a Magyar Ifjúsági Eszperantó Szövetség elnöke; Kovács Béla író, szerkesztő, akinek a közbenjárására Kaposvár és horvát testvérvárosa Koprivnica között 2012-től az eszperantó is hivatalos nyelvvé vált a testvérvárosi kapcsolatokban.

1974-ben a helyi vasutasok – a Juna Koro segítségével – megrendezték az Országos Vasutas Eszperantó Találkozót, az elsőt Zalaegerszegen. (1990-ben és 2001-ben szintén Zalaegerszeg adott otthont a találkozónak.) A magyar vendégeken kívül 7 ország vasutas eszperantistái is képviseltették magukat.

Megalakulása utáni második évében már Kiváló Ifjúsági Klub lett a Juna Koro.

Még ugyanebben az évben Feri eszperantista vendége, Masako, egy japán óvónő tartott szakmai bemutatót egy zalaegerszegi óvodában. 1974-ben ez felért egy kisebb csodával. Majd 40 évvel később – 2010-ben – Feri egy másik japán vendége, egy Hirosimából érkezett tanárnő tartott élménybeszámolót az Izsák Imre Általános Iskolában, a csácsi városrészben, felejthetetlen perceket szerezve az ott tanuló gyermekeknek.

1978-ban a helyi eszperantisták meghívták a JER-t (Junulara Esperantista Renkontiĝo – Ifjúsági Eszperantista Találkozó) Zalaegerszegre. Több mint 200 fiatal gyűlt össze az egész országból és külföldről az Ifjúsági Házban. Nagy visszhangja volt, hogy a Feri vezette klubtagok „kivitték” az eszperantót a zalaegerszegiek közé, a zöld csillagos eszperantó zászlókkal, a nyelvet népszerűsítő táblákkal a helyiekkel együtt vonultak fel, szórólapokat osztogatva ünnepelték május elsejét. Az eszperantó mozgalomban a mai napig emlegetik ezt az eseményt. (1993-ban ismét Zalaegerszegen került megrendezésre az eszperantó ifjúság e nagy seregszemléje.)

Gyakran tartott előadásokat, könyvismertetőket a klub meghívására Kapcsándi Ferenccel személyes ismeretségben lévő Nemere István (eszperantista) író, amelyeket nyitottá tettek a nem eszperantista nagyközönség számára is a Zala Megyei Könyvtár jóvoltából.

1980-tól minden évben nemzetközi eszperantó rendezvényt (ŜER) szervezett Zalaegerszeg és környékének bemutatására, népszerűsítésére. Sok száz ember ismerkedett meg ezáltal Zalaegerszeg történetével, nevezetességeivel, látnivalóival. Vitték magukkal városunk jó hírét ország-, sőt világszerte.

Az 1980-as évek közepén a MÁV Tours irodavezetőjeként segítette Zalaegerszeg megismertetését.

1986-tól az eszperantót tanuló diákok részére, ismerkedésre, nyelvgyakorlásra, játékra, tanulásra létrehozott Megyei Eszperantista Gyermektalálkozók fő szervezője, rendezője volt.

1987-ben, az eszperantó 100 éves évfordulóján, a Parlamentben, a Magyar Eszperantó Szövetség emlékérmével tüntették ki.

Kapcsándi Ferenc vezetésével a Juna Koro – felismerve a benne rejlő lehetőségeket – az elsők között, már 1991-ben egyesületté alakult (2013-ig megőrizte ezt a működési formát).

1997-ben, az oktatás segítésére – a Juna Koro klub fennállásának 25. évfordulójára – összeállított egy országszerte ismertté váló eszperantó zseb-tankönyvet, megkönnyítve a nemzetközi nyelvet tanulni vágyók dolgát.

1997-ben Graz-ban rendezték meg a Nemzetközi Ökumenikus Eszperantó Kongresszust (KELI: Kristana Esperantista Ligo Internacia). A hazafelé utazók Kapcsándi Ferenc ötlete nyomán és szervezésében, a Juna Koro segítségével utókongresszust tartottak városunkban. A helyi vallási szervezetek nagy szeretettel fogadták az eszperantistákat.

1998-1999-2000-ben részt vett az Alpok-Adria Közösség munkájában.

2001-ben – immár harmadik alkalommal – ismét városunkban került megrendezésre az Országos Vasutas Eszperantó Találkozó. A helyi nevezetességek megismerése után az ünnepi különvonat az újonnan átadott Zalalövő-Hodoŝ vasútvonalon haladt Hodoŝra (Szlovénia).

2005-ben hasznos tanácsaival, tapasztalataival, élményeivel, helyi mozgalomtörténeti kutatásainak eredményeivel, anyagaival, dokumentumaival segítette a Juna Koro-t magyarul és eszperantóul (www.junakoro.gportal.hu), és Zalaegerszeget (www.zalaegerszeg.gportal.hu) eszperantó nyelven bemutató honlapok megvalósulását.

2007-ben a város történetét, látnivalóit bemutató eszperantó nyelvű szórólap, valamint az eszperantó nyelvű Wikipédia Zalaegerszegről szóló szócikkének elkészítéséhez nyújtott hasznos nyelvi, lektori segítséget. https://eo.wikipedia.org/wiki/Zalaegerszeg

Helytörténeti képeslapgyűjteménye jó alapul szolgált a Zalaegerszegről elkészült 27 féle eszperantó feliratú képeslap elkészítéséhez (2008-ban).

Ugyanebben az évben készült el a Juna Koro történetét magyarul és eszperantóul bemutató szóróanyag.

2011-ben – saját költségén – összeállított egy ingyenesen terjesztett kis könyvecskét „Amit az eszperantóról tudni jó” címmel.

2012-ben ötletadóként, nyelvi lektorként közreműködött egy régi klubtagunk „A fogkefe” című kétnyelvű szatírájának megjelentetésében. Apropóját az adta, hogy Kaposvár és horvát testvérvárosa Koprivnica között ettől az évtől az eszperantó is hivatalos nyelvvé vált a testvérvárosi kapcsolatokban.

2015 decemberében, az eredeti kiadás alapján összeállította, és hasonmás kiadásban megjelentette Prof. Dro. Cyrillo Vörös „Analitika Geometrio Absoluta” című 1912-ben kiadott eszperantó nyelvű geometria tankönyvét.

2015 és 2016 augusztusában, egy nemzetközi csapat tagjaként, részt vett Zalaegerszeg szlovéniai testvérvárosában, Lendava-n megtartott „bográcsfest”-en. Közvetítő nyelv az eszperantó volt.

2018. 11. 02-án, 80. születésnapján rokonok, régi és új klubtagok várták teljes titokban a zalaegerszegi Gyuri csárdában klubvezetőjüket, Kapcsándi Ferencet. Óriási meglepetést okoztunk n eki mind a megjelentek számával, mind a régi emlékek, történetek felidézésével.

2019. Kapcsándi Ferenc kezdeményezésére már 2019 áprilisában eszperantó nyelvű anyagok is készültek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. (Budapest, 2020. szeptember 13-20. A koronavírus-veszély miatt az esemény csak 2021 szeptemberében került megrendezésre.)

2021-ben megkapta az Eszperantó Világszövetség (UEA) díszoklevelét, az immár több mint 50 éves, hűséges, megszakítás nélküli tagságáért.

2022-ben megjelent a Juna Koro elmúlt 50 évét bemutató 250 oldalas kiadványunk. Kapcsándi Ferenc visszaemlékezései, relikviái jelentősen hozzájárultak a könyv színvonalának emeléséhez.

2025-ben, kissé már betegen, az általa alapított Juna Koro (Ifjú Szív) eszperantó klub nevéhez méltóan, szívében még mindig fiatalon tevékenykedett a város, az eszperantó nyelv és mozgalom érdekében, átadva bőséges tapasztalatait, kincseit az arra kíváncsiak számára.

2026. január 27-én, életének 87. évében hunyt el. Halálával a Juna Koro eszperantó klub több mint 50 éves története is véget ért.

Emlékét megőrizzük.

(Összeállította: Ódor György)

KAPCSÁNDI Ferenc [kapĉa:ndi] (02. 11. 1938 - 27. 01. 2026) estis hungara esperantisto. Laŭprofesie li estis fervojisto, diplomita instruanto de Esperanto. Li dediĉis sian tutan vivon al Esperanto.

Li estis esperantisto ekde 1960, kaj lernis Esperanton de Julio Baghy.

De 1962 li estis la loka prezidanto de la Hungara Fervojista Esperanto-Unuiĝo. Li estis voluntulo en la Universalaj Kongresoj en Budapeŝto en 1966 kaj en 1983.

Li estis de 1972 ĝis lia morto la gvidanto de la Juna Koro, nome Esperanto-metiejo en urbo Zalaegerszeg, Hungario. Li estis la prezidanto de Hungara Esperanto-Asocio en departamento Zala. En la jaroj 1974, 1990, 2001 li organizis la Tutlandan Fervojistan Renkontiĝon, en 1978 la Junularan Esperantan Renkontiĝon (JER) en Zalaegerszeg. Dum la okdekaj jaroj plurfoje (en 1981, 1982, 1983, 1984) li organizis la urban fremdultrafikan programeron ŜER (Ŝohollara Esperanto-Renkontiĝo).

En 1987, okaze de centjariĝo de Esperanto, Ferenc Kapcsándi estis invitita en la hungaran Parlamentejon, kaj ricevis la Honorsignon de HEA (Hungaria Esperanto-Asocio).

En 1997 la postkongreson de KELI li organizis en Zalaegerszeg.

Li verkis kaj eldonis en 1997 Esperantan poŝ-lernolibron, okaze de la 25 jara jubileo de la fondo de Juna Koro Esperanto-klubo. En 2011 li aperigis la hungarlingvan scienc-popularigan libreton pri Esperanto „Amit az eszperantóról tudni jó…”.

Li faris kovertojn kun Esperanto-emblemo, esperant- kaj nacilingvaj surskriboj (en 13-lingvoj). Li partoprenis multajn UK-ojn, kaj la kunsidojn de Alp-Adria Asocio.

Li laboris en fervoja tereno, kunlaboris en la Esperanto-parto de la plurlingva fervoja fakvortaro. Li estis organizanto/helpanto de IFEF-Kongresoj en Balatonfüred, Pécs, Budapest, kaj Sopron-Eisenstadt. Li estis faka (fervojista) delegito de UEA.

2021. Universala Esperanto-Asocio per diplomo dankis al sinjoro Francisko Kapcsándi pro fidela kaj seninterrompa membreco de pli ol 50 jaroj ĉe UEA.